Kategória: Egyéb

Tisztelt Kurátorok és Pályázók! A szakmai zsűri tagjai közösen úgy határoztak, hogy az irodalmi stílus, a dramaturgia és a műfaj jellegzetességeinek szakmai szempontjait figyelembe véve, 2019-ben nem ad ki díjat sem regény, sem pedig novella kategóriában. Ennek oka elsősorban az, hogy a megjelent írásművek idén nem hozták a science fiction nemzetközi trendjeinek színvonalát, a Zsoldos-díj ugyanakkor a hazai magas színvonalú tudományos fantasztikus írásainak díja. Jóllehet a zsűritagok egyenként és közösen is kialakították a rangsort, azonban az alaposan kidolgozott szakmai szempontok alapján egyik munka sem érte el a 90%-os értékelést. Olvasásaink során természetesen sok esetben találkoztunk jó ötletekkel, azonban legtöbb esetben hibádzott a nívós irodalmi kivitelezés, más esetekben pedig a felvetett téma is klisészerűnek bizonyult. Mindezen kívül általánosságban véve is szeretnénk felhívni a figyelmet a helyesírásra, a stílusra, valamint a megfelelő irodalmi szerkesztői munkára. Egyúttal arra is, hogy egy irodalmi műben nem csak a csattanó számít, hanem a jellemábrázolás, a cselekményvezetés, a világépítés, valamint a különböző arányok betartása is. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy...

  ACSAI Roland: A kilencöves tatu. Galaktika 327. „A Szív űrállomáson két asztronauta hallgatta a fotonok zenéjét”. Így szól az első mondat – rögtön a líra frekvenciájára hangolva az olvasót. A világűr poézisének és fenségességének ellenére pillanatokon belül észhez is térünk, hisz egy „alapvetően életellenes környezetben” járunk/lebegünk szkafanderben, míg a Föld űrszemétbe burkolva kering a távolban. A modern meseként előadott történet az „utolsó ember(ek)” tematikáját idézi meg, csakhogy ezúttal már nem az erőforrások/energia/táplálék nélküli, egymással harcoló/rivalizáló túlélők földi közegében kell egy kiscsaládnak (anya, apa, kislány) túlélnie, hanem az űr életidegenségében és az ott rekedtek kolóniáival. Akció és líra, A kisherceg világa és a „hard SF” elemei olvadnak egybe remekül ebben a rövid írásban – ilyen szép képekkel, észrevételekkel: „A nagy hulladékmasszát {nézték}, amiben ott csillogtak a használaton kívüli műholdak ezüstösen fénylő könnycseppjei, a gazdátlan franciakulcsok, amiken még ujjlenyomat sem volt, és talán ott volt valahol a világ első űrsétájakor elszabadult kesztyű is.”   BENEDEK Szabolcs: Az ütközés. Galaktika 326. Az űrhajók, hipertér, féreglyukak és a...

REGÉNYEK   BAKTI Viktor, Integrálva, Könyvmolyképző Kiadó Klasszikus nagyregény szerkezetű mű: mintegy féltucat szereplő sorsát kíséri végig, kitekintve a múltra mint okra; ezek az életutak a regénycselekmény folyamán érintkeznek, befolyásolják egymást, szétválnak, majd a tetőpontban összeütköznek, hogy a szereplők saját jellemük törvényei szerint előidézzék a megoldást. A világ, amelyben mozognak, erősen disztopikus: a technicizált társadalomban az emberek is „kiborgizálódnak”, mesterséges testrészek és implantok sokaságával javítják életlehetőségeiket. A társadalom kasztokra oszlik, ez azonban a cselekményben nem játszik szervező szerepet, általában véve is kevés társadalmi mozgást látunk, bár ilyen a természetes életre törekvők visszahúzódása az önellátásba, kisebb mértékben a Tiszta Hús Testvériség. A jelzett társadalmi feszültségek megoldására az író a lezárásban sem tesz kísérletet: szereplői sorsát lezárja, de a társadalomban egészében minden marad ugyanaz, ami volt. Jól kidolgozott szereplők mozognak e térben, Delphoi, Jarred, Victor, Hector, Yolanda sokoldalúan jellemzett, élő alakok. A jövő világ rajza szegényesebb, a kunyhótól a palotáig, a farmtól a nagyvállalatig csak annyit látunk a környezetből, amennyit a szereplők cselekvése szükségessé tesz. Ez azért...

Regény értékelések Fedina Lídia: VirokalipszisFedina Lídia, úgy hiszem, ismét valami maradandót alkotott ezzel a regényével. Az alapötlet, a cselekmény egyaránt lenyűgöz, ébren tart, újat mond. Nagyon tetszik az egyes részek sajátos időszerkezete. A regény utolsó fejezete egy külön, önálló novellaként is megállná a helyét, talán annak is készült és csupán utólag lett hozzákapcsolva a regényhez. Itt stílusbeli váltásnak vagyunk tanúi, és a párbeszédekben is felfedezni egy másfajta szóhasználatot, mint amit a korábbi 200 oldalon megszoktunk. Érthető, hiszen más korban, térben játszódik. Egyazon faj két eltérő felépítéssel és gesztusnyelvezettel van jelen, így a gondolkodással is bíró típusával való találkozás csúfosabb véget ér, mintha a megszokott humanoid tipusuk „hét treok” után is csak ugyanazt az ostoba és önpusztító formájukat hoznák, mint korábban, amikor az első virinok megjelentek az akkor még zöld bolygón. Ebben, az utóbbi fejezetben a korábbi komorság helyett hirtelen humorral találkozunk, és szinte már sírva nevetünk saját fajunk meggondolatlanságain. Jó lenne, ha ez a történet-ötlet-cselekményvezetés a karakterek jellemében, egymáshoz való viszonyában...

Újra szélbe szórni… Tudom, a cím nagyon csúnyán és öntelten hangzik, de ha már valami papírra került, és ki is adták, az olvasó meg elolvasta, ott már minden szöveg felesleges, hiszen befejezettek a dolgok, nem érdemes, de nem is lehet megváltoztatni. Esetleg majd a következő „tisztalap fölé hajlásnál…” Persze a kritikus csak álltatja magát, hogy valami értelme van a szövegelésének, mert amikor a szerző a lap fölé hajol, nem az intelmekkel van elfoglalva, hanem az alkotással.Azért van egy időszak, amikor végig lehet „tiszta fejjel” gondolni a dolgot. A régi görögök úgy tartották, ha megírsz valamit, tedd a fiókba tíz évre, és ha még akkor is tetszik, amikor előveszed, az egy jó írás. Ám manapság kinek van erre ideje? Sokszor még arra sincs, hogy becsületesen végiggondoljuk, mit is akarunk csinálni, és mit is csinálunk. Majd a kiadó, majd a szerkesztők... Pedig egyszer és mindenkorra meg kellene jegyezni, hogy amit mi rontottunk el, rosszul írtunk, felületesen kezeltünk, az úgy is marad. Csak magunkban...

Antal József: Béta teszt (2045 Harminc év múlva antológia, Ad Astra) Minden le van írva, ami egy jó science-fictionba kell. Élnek a szereplők, ha nem is mind életrevaló. A szerző könyörtelen a világgal, az emberekkel, mindenkiről rossz a véleménye, és ezt állandóan hangoztatja is. A világra hányja epéjét, de ezt nagyon élvezhetően és jól olvashatóan teszi. Állandóan ugyan azt mondja, csak mindig kicsit másképp. 10 Antal József: Bónuszpálya (Galaktika 298.; Metropolis Media) A szerzőnek határozott véleménye van az emberiségről meg az ember világáról, ezért egy robottal mesélteti el a történetet, ami elsőre még cukinak  látszik, de a szerző közben állandóan "morog", és ez a kettősség nagyon izgalmassá teszi az olvasást. Persze csak "cukiként" is lehet olvasni! 9,5 Bakti Viktor: Közel az istenekhez (Új Galaxis 23.; Kódex) Három történet egybegyúrva. Valami új vallást is ki lehetett volna találni, mert a nagyon távoli jövőben járunk. A kevesebb több lett volna, akkor az olvasó együtt tudott volna érezni a szereplőkkel. 6 Bárdos Deák Ágnes: Karmafordító (Galaktika 300.; Metropolis Media) Jól olvasható mese...

2016 – ZSOLDOS PÉTER-DÍJ BÍRÁLAT - Domokos Áron Antal József: Béta teszt, Galaktika Gólem-történet a programozás korából, vagyis MI-sztori akció/kaland-zsáner keretek között. A lassan induló novella egy ember ébredezésével indít („az ember a lepedő alatt”), hogy ezt követően egy külső elbeszélőtől értesülhessünk mindenről. Hol is van: egy pincelakásban, ahol nincs ülőke a budin; ki is ő: egy bérhacker; kik a megbízói: bűnözők, akik fenyegetik és csicskáztatják, de pénzt is ígérnek; van-e esélye életben maradni: nem sok, kivéve, ha hallgat az általa és más programozók által is fejlesztett MI tanácsaira. A magányos-zseniális, de a rendszernek így is kiszolgáltatott tudós/a találmánya fölött kontrollt vesztett tudós/a teremtőjére támadó teremtmény toposzának (Gólem, Frankenstein) játékba hozása jó ötlet egy ilyen közegben, de a klisék túl erősek (hacker az odúban, gonosz megrendelő, szenegáli verőemberek), a párbeszédek terjengősebbek, szellemeskedőbbek az ideálisnál, a csattanó meg sajnos kitalálható. (Egy iNtrika nevű szuperprogramtól, aki az első pillanattól úgy beszél hősünkkel, mint egy virtigli cyber-kígyó, aki elmondja, hogy mások is programozták rajta kívül,...

Antal József: Béta tesztA közhelyek frappáns nyelvi humorral lavíroznak a profanizálás zsákutcái között. Az egymást követő mondatok néhol ölelik, néhol taszítják egymást (iNtrikusan, idegesítően), feszes lüktetést adva a szövegnek. Az események érzékletes láncolata magával húzza az olvasót egy rémes világba. B. Kósa Katalin: RulettKidolgozatlan karakterek, összecsapott történet. Bakti Viktor: Közel az istenekhezA novella felvetett problémája izgalmas – mi van, ha az isteni erő, és mindaz, amire képesek vagyunk a „hit nevében” (így az energia gyógyítás képessége is), nem Istentől származik, hanem egy idegen faj tárgyi terméke. Bakti Viktor magabiztos cselekményszövéssel és stílussal komponál. Bartos Zsuzsa: Alantas vágyA történet felépítése illogikus. A szereplők viselkedése nyers, több árnyaltság előnyére válna. Érdekesnek tartom a szempontváltást, miszerint egy android (ez nem derül ki pontosan) az ember gazdája. Bárdos Deák Ágnes: Karmafordító 1-2..A történetvezetés letisztult, a narrátori monológok érettek. Sejtető részekkel telített a novella, amelynek köszönhetően egy különleges, továbbtöprengő gondolati síkkal egészül ki a mű. Vajon mi lehet a valóság? Idő az időben, álom az álomban? A csattanó nem...