Hónap: 2018 október

  ACSAI Roland: A kilencöves tatu. Galaktika 327. „A Szív űrállomáson két asztronauta hallgatta a fotonok zenéjét”. Így szól az első mondat – rögtön a líra frekvenciájára hangolva az olvasót. A világűr poézisének és fenségességének ellenére pillanatokon belül észhez is térünk, hisz egy „alapvetően életellenes környezetben” járunk/lebegünk szkafanderben, míg a Föld űrszemétbe burkolva kering a távolban. A modern meseként előadott történet az „utolsó ember(ek)” tematikáját idézi meg, csakhogy ezúttal már nem az erőforrások/energia/táplálék nélküli, egymással harcoló/rivalizáló túlélők földi közegében kell egy kiscsaládnak (anya, apa, kislány) túlélnie, hanem az űr életidegenségében és az ott rekedtek kolóniáival. Akció és líra, A kisherceg világa és a „hard SF” elemei olvadnak egybe remekül ebben a rövid írásban – ilyen szép képekkel, észrevételekkel: „A nagy hulladékmasszát {nézték}, amiben ott csillogtak a használaton kívüli műholdak ezüstösen fénylő könnycseppjei, a gazdátlan franciakulcsok, amiken még ujjlenyomat sem volt, és talán ott volt valahol a világ első űrsétájakor elszabadult kesztyű is.”   BENEDEK Szabolcs: Az ütközés. Galaktika 326. Az űrhajók, hipertér, féreglyukak és a...

REGÉNYEK   BAKTI Viktor, Integrálva, Könyvmolyképző Kiadó Klasszikus nagyregény szerkezetű mű: mintegy féltucat szereplő sorsát kíséri végig, kitekintve a múltra mint okra; ezek az életutak a regénycselekmény folyamán érintkeznek, befolyásolják egymást, szétválnak, majd a tetőpontban összeütköznek, hogy a szereplők saját jellemük törvényei szerint előidézzék a megoldást. A világ, amelyben mozognak, erősen disztopikus: a technicizált társadalomban az emberek is „kiborgizálódnak”, mesterséges testrészek és implantok sokaságával javítják életlehetőségeiket. A társadalom kasztokra oszlik, ez azonban a cselekményben nem játszik szervező szerepet, általában véve is kevés társadalmi mozgást látunk, bár ilyen a természetes életre törekvők visszahúzódása az önellátásba, kisebb mértékben a Tiszta Hús Testvériség. A jelzett társadalmi feszültségek megoldására az író a lezárásban sem tesz kísérletet: szereplői sorsát lezárja, de a társadalomban egészében minden marad ugyanaz, ami volt. Jól kidolgozott szereplők mozognak e térben, Delphoi, Jarred, Victor, Hector, Yolanda sokoldalúan jellemzett, élő alakok. A jövő világ rajza szegényesebb, a kunyhótól a palotáig, a farmtól a nagyvállalatig csak annyit látunk a környezetből, amennyit a szereplők cselekvése szükségessé tesz. Ez azért...