«

okt 08

Vásárhelyi Lajos értékelése

Antal József: Béta teszt (2045 Harminc év múlva antológia, Ad Astra)

Minden itt van leírva, ami egy jó science-fictionba kell. Élnek a szereplők, ha nem is mind életrevaló. A szerző könyörtelen a világgal, az emberekkel. Mindenkiről rossz a véleménye és ezt állandóan hangoztatja is. A világra hányja epéjét, de ezt nagyon élvezhetően és jól olvashatóan teszi. Állandóan ugyan azt mondja, mindég kicsit másképpen.

10

Antal József: Bónuszpálya (Galaktika 298.; Metropolis Media)

A szerzőnek nagyon meg van a véleménye az emberiségről, meg az ember világáról. Azért egy robottal elmeséltet egy történetet, ami elsőre még cukinak is látszik. De a szerző közben állandóan morog. Ez a kettőség nagyon izgalmassá teszi az olvasást. Persze „csak” cukinak is lehet olvasni!

9,5

Bakti Viktor: Közel az istenekhez (Új Galaxis 23.; Kódex)

Három történet egybegyúrva. Valami új vallást is ki kellett volna találni, mert nagyon a távoli jövőben vagyunk. Kevesebb több lett volna, akkor az olvasó együtt tudott volna érezni a szereplőkkel.

6

Bárdos Deák Ágnes: Karmafordító (Galaktika 300.; Metropolis Media)

Jól olvasható mese, kis fantasy beütéssel. Nem akar semmi komolyat mondani, csak csillogóan pergeti a történetet. Kellemes olvasmány.

4

Bárdos Deák Ágnes: Karmafordító 2 (Galaktika 303.; Metropolis Media)

Jól olvasható mese, kis fantasy beütéssel. Nem akar semmi komolyat mondani, csak csillogóan pergeti a történetet.  Folytatása a másiknak, bár nem függnek össze. Újabb történet az előző világból. Kellemes olvasmány.

4

Baron, Andy (Botta András): Cukrosnéni (Kalandok és kalandozók antológia, SpiritArt Kiadó)

Novellának kevés, paródiának nem jó. Talán a szerző tudja mit akart vele.

3

Bartos Zsuzsa: Alantas vágy (Kalandok és kalandozók antológia, SpiritArt Kiadó)

Mindenki le van írva. Csak azt nem tudjuk, ki kicsoda, és miért cselekszik. A környezet hasonló. Majd egy szalagos bécsi-fánkban megoldódik minden.

5

Benedek Szabolcs: A szubsztancia képlete (Galaktika 309.; Metropolis Media)

Nem hiszek benne, ha megtaláljuk Istent és a bizonyítékokat, az csak ennyire mozgatná meg a társadalmat. Érdemes lett volna ellene-mellette szövegeket megjeleníteni. De gondoljunk arra, mi lenne akkor, ha egy űreszköz bizonyíthatóan megjelenne a Föld mellett a világűrben. Pedig az még nem is a Végső Igazság volna!

6,5

Benedek Szabolcs: Carmilla visszatér (Galaktika 300.; Metropolis Media)

Ez ugyan nem science-fiction, inkább vámpírtörténet. Jól olvasható, a szereplők sem lógnak ki. De a véres hurka a végén kissé olcsó poénnak hat. (Az már más kérdés, hogy egy science-fiction magazinba miért került bele).

4

Benedek Szabolcs: Ufót látni és meghalni (Galaktika 303.; Metropolis Media)

Nem tudom a szerző paródiát akart írni vagy egy lapos történetet? Mert lapos történetnek megteszi.

2

Benyák Zoltán: Nulla és egy (2045 Harminc év múlva antológia, Ad Astra)

Nanotechhel dúsított szerelmi történet. A szereplők jók. Csak néha meglepődhetnének azon, ami kívül belül körülveszi őket. Azért ennyire még emberek maradhattak volna.

5

Bojtor Iván: A harmadik interjú (Galaktika 309.; Metropolis Media)

Az írásnak több olvasata is lehetséges, én szatírának tekintettem. Egy jópofa irodalmi játék.

4

Bojtor Iván: A kispataki csata (Galaktika 304.; Metropolis Media)

Aranyos kis szösszenet, szatírának is vehető. Érdemes lett volna a szövegben érzékeltetni, ahogyan a mesélő egyre jobban „elázik”.

2

Bojtor Iván: Kinyitottad? (Galaktika 301.; Metropolis Media)

Jó az írás hangulata. A probléma inkább az, tudom, hogy mit mond, de sokszor követhetetlen, hogy ki mondja. A háttérben ismeretlenek jelennek meg, és mondanak is szövegeket, csak a helyzetük nincsen tisztázva. A szöveg egyébként jó, lendületesen elindult a hátborzongatás felé. A szerző már régen kacérkodik ezzel az iránnyal.

4

Böszörményi Gyula: Isa, por és homou (Galaktika 300.; Metropolis Media)

Kegyetlen, sötét írás. Szinte tapintható a kilátástalanság. Az idegen megjelenését még ebben a formában nem olvastam. De nem az újdonságával, inkább a keserűségével hat. Utána van min elgondolkodni az olvasónak.

9,5

Buglyó Gergely: Kopp-kopp (Galaktika 308.; Metropolis Media)

Jól megírt fantasy novella, nem tudom, mi köze van a díjhoz, már csak a tematika miatt is…

2

Bukros Zsolt: Terraformálók (Új Galaxis 23.; Kódex)

Szikár kalandos történet, érzelmek és gondolatok nélküli szereplőkkel. Jót tenne a befogadásnak, ha kicsit többet tudnánk meg a munkájukról a terra formálásról. Azt nem hiszem el a szerzőnek, ha a hősök új testben, más formában ébrednek fel, ez soha nem lepi meg őket, ugyan úgy folytatják az életüket, mintha mi sem történt volna. A gördülékeny olvasmányos történeteiből sokszor hiányoznak a szereplők gondolatai érzései. De lehet, csak én vagyok nyűgös.

5

Burger István: Új perspektíva (Galaktika 300.; Metropolis Media)

Inkább tanmese, mint science-fiction. De jól olvasható.

2

Czinkóczi Krisztina: A 3047-es járat (Kalandok és kalandozók antológia, SpiritArt Kiadó)

Sajnos inkább elmeséli a történetet, mint hagyná történni. Pedig az ábrázolt világ és az álmok érdekesek lehetnének. A szereplőkről sem tudunk meg semmi, azon kívül, hogy vannak.

4

Czinkóczi Krisztina: Prebábel (2045 Harminc év múlva antológia, Ad Astra)

Minden nagyon jó, csak a folyamatos cselekménynélküliség és az, hogy a hős csak elmondja a történetet/történetét, ettől leül minden és irgalmatlan lassúvá válik. Pedig a kinti valóságban néma üldözések folynak. Azt jobban ki kellett volna domborítani, hogy a hősnőnek mindehhez mi köze. Még úgynevezett „tudományos halandzsa” árán is. Hiszen science-fiction-t írt.

Czövek Andrea: Embernek maradni (Új Galaxis 23.; Kódex)

Teljesen új világban más körülmények között tudunk-e régi emberek maradni. A szerző ezeket a kérdéseket veti fel egy krimiszerű közegben. A mesélés néha nagyon egyenetlené válik, de azért jól olvasható.

6

Csányi Vilmos: A Mester (Galaktika 300.; Metropolis Media)

Úgy látszik, a történet teljesen lényegtelenné válik, ha a szerzőnek az emberről és a világról igaz mondandója van. A háttér is szabványos volt, de a mondanivaló mellett ez lényegtelen volt. Jó volt olvasni, még ha nem is mondott túl szépeket…

6

Csaplár Vilmos: Ami elmúlt, elmúlt (Galaktika 300.; Metropolis Media)

Jó mese a vállalt vagy észre nem vett rabságról. Mint egy képzőművészeti ismertetés.

7

Cserna-Szabó András: Smafu (Galaktika 300.; Metropolis Media)

Jó kis poénos, kissé perverz történet. Tanulsága legfeljebb annyi, az élet egy nagyrakás szerencsétlenség. De mindezt vidáman elmesélve.

5

Darvasi László: Hóhér (Galaktika 300.; Metropolis Media)

Könnyed kis újgyakorlat Szív Ernőről, aki eltéved az időben és a műfajok között. Sőt még egy testcsere is sújtja. Ha ezek nem volnának, hagyományos Szív Ernő tárca lenne.

2

Dávid Attila: Járvány (Kalocsai Néplap XXVII. évf. 28. szám, KaloPress Kft.)

Rövid történet, röviden megírva. Ha nem volna ennyire komoly a téma, azt is mondhatnánk, hogy egy csattanós vicc.

3

Dragomán György: Höc-höc (Galaktika 300.; Metropolis Media)

A technika változik, de az ember világa kesze-kusza, örökkön örökké. Csak a lényeg van leírva. Elgondolkodtató, és még reményt sem ad a végére.

5

Dragon György: A novella (Galaktika 299.; Metropolis Media)

Az alternatív világokkal, történelemmel az a bajom, olvasás közben mindág hasonlítgatok. Ez pedig egy novellánál – mivel rövid-, megöli az olvasás örömét. És még az is baj, hogy mi magyarok ezt a fajta írást, mint egy jóvátételt használjuk. Itt mindig győzünk. Legalábbis én csak ilyenekkel találkoztam eddig. Az alternatív világ mindig a mienk, bármekkora is legyen az.

6

Egressy Zoltán: Az áruló (Galaktika 300.; Metropolis Media)

A szerző össze szedett minden közhelyet és ránk öntötte. Mikor látta ez kevés, próbálta az oldalakat megtölteni a „fekete” történelmi áttekintésével. Mint aki azt figyel, meg van-e már az oldalszám, aminek tiszteletdíjából kitelik egy jó vacsora? Ja, és a főhős – micsoda meglepetés-, találkozik önmagával. Beteljesedik a régi jóslat amiről Lem ír, mikor a szerző számára ismeretlen vadászmezőre téved, és azt hiszi, itt mindent szabad.

5

Fedina Lídia: Egészen apró változás (Galaktika 299.; Metropolis Media).

Túlságosan ki van centizve minden. Így aztán senkivel nem lehet együtt érezni. Mindenki távoli, és nincsen benne – minden igyekezet ellenére-, az a pici emberi, hogy együtt tudjak vele érezni. Vagy „élőnek” tekintsem.

4

Gajdácsi László: Odakint (2045 Harminc év múlva antológia, Ad Astra)

Kegyetlen írás, az önmagáért működő erőszakról. Mindenki kiszolgáltatott, csak ezt nem mindenki veszi észre. Kint-bent egyforma a kilátástalanság. Nem tudjuk, kik vagyunk, nem fontos hol vagyunk. Igazán mi sem vagyunk lényegesek. Tárgyakká váltunk, mások szeszélyeinek kiszolgáltatva. Lehet science-fictionnak tekinteni, hiszen meg vannak a jegyek. De lehet egy mai riportnak is elfogadni.

8

Grove, Damien (Albert Tamás): Válaszúton (Kalandok és kalandozók antológia, SpiritArt Kiadó)

Ezt a történetet bárhol el lehet kezdeni, vagy bárhol abbahagyni. Senkiről nem tudunk meg semmit. Olyan mintha a „Godóra várva” cselekményét valaki filozófiai háttér nélkül kezdené mesélni, csak a saját szórakoztatására.

8

Hartay Csaba: Egy tehén fénykora (Galaktika 300.; Metropolis Media)

Jól megírt, akár science-fiction paródiának is elmegy, de a végén az olvasó nem tudja eldönteni, sírjon vagy nevessen. De egy időre van min gondolkodnia…

8

Hernád Péter: A tántika nászajándéka (Galaktika 301.; Metropolis Media)

Első ránézésre hosszúnak tűnik, de olvasás közben a szöveg és történet sodor magával. Azért az utolsó videóra valami „elméletet” kellett volna gyártani. A sejtetés mindég hordoz izgalmakat. De itt azt éreztem, mintha kimaradt volna valami.

8,5

Hernád Péter: Játékosok (2045 Harminc év múlva antológia, Ad Astra)

Pergő, de kicsit hosszabbra írt történt. Mese a világ visszaszerzéséről. Talán nem is science-fiction, de ez olvasásközben nem zavart.

5

Houjt, Van Dyck (Barabás Levente Szilárd): Mundus vult decipi… (Új Galaxis 23.; Kódex)

Az egyik legnagyobb írói dilemmát veti fel a szerző, mi az ára a sikernek. Megalkudni, vagy kitartani. Egy dekadens, hedonista világban küszködik a hős ezzel a problémával. Ez a világ csillogóan ábrázolt. Sajnos azt a másikat nem mutatja a szerző, ahova a hős vissza hullhat, ha kegyvesztetté válik. Pedig a kontraszt mindég emeli a tétet.

6

Juhász Péter: Az emlékezés völgye (Új Galaxis 23.; Kódex)

Ha nagyon csúnyán akarnák fogalmazni, ez egy apokalipszisbe oltott ökotudatos giccs. Minden jó benne a szereplők a cselekmény a környezet. De sajnos vannak történetek, amiket érdemes kitalálni, de leírva giccsé válnak, mert a felkeltett érzelmek szétverik őket.

5

Juhász Roland: iCity (Új Galaxis 23.; Kódex)

Cselekvőbb történet, inkább történés, mint narráció. Ez kellett volna. De a cselekvés visszafogottsága miatt a főhős kiszorul a történet perifériájára.

6

Kenessei András: Sötétben (Galaktika 302.; Metropolis Media)

Jó tudományos parabola, bár a végére kiderül, inkább szatíra. Pergő, jól van megírva.

7

Kiss Noémi: Orsolya, a csecsemőnk (Galaktika 300.; Metropolis Media)

Jó a történet, jók a szereplők. Csak nem tartozik a tematikába. Ezt a nevezőknek is észre kellett volna venni, (és a Galaktika szerkesztőinek is).

3

Kleinheincz Csilla: Bálnák a jég alatt (Galaktika 306.; Metropolis Media)

Kicsit hosszúra nyúlt science-fiction monológ valakinek a tudatra ébredéséről. Egy kis izgalom belefért volna. Mindég érdekes az, ha valaki új világban, új történetbe kerül. Nem érzem benne a másságot, pedig itt egy MI ébred tudatára.

7

Kolozsvári Zsófia: Titok (2045 Harminc év múlva antológia, Ad Astra)

Intellektuális hajtépésnek is lehetne nevezni, pár jövőbe nő között. Egy elkorcsosult, de testileg szép világban mozognak a szereplők. Minden a látszat, és hogy ki hogyan éri el a megfelelést, az nem számít. Hősnőnk ragaszkodik a hagyományokhoz. Olyan avult értékeket tart fontosnak, mint anyaság, szeretet. Nehezen, de győz a látszatok felett. De ez titokként kezeli. Az anya gyermek kapcsolatban több bensőséget is el tudtam volna képzelni, mivel ez növelte volna a tétet. Olvasás közben néha azt éreztem ez nem is a jövő, hanem napjaink. Pedig itt még nincsenek gémák…

7

Kósa Katalin: Rulett (Kalandok és kalandozók antológia, SpiritArt Kiadó)

Feszes történet, tele aggódással. A science-fiction közhelyeket igen jól használja. Talán megbocsátóbb is lehetett volna a férfi hőssel szemben. De az biztos, egy nő szerint „a férfi mindég megérdemli a sorsát”. Jó dramaturgia, feszített szerkezet.

6

Kovács Attila: A tudatalatti asszisztens (2045 Harminc év múlva antológia, Ad Astra)

Kissé túlbonyolított krimi, gyilkossággal, tudatmódosítással, és jól működő jövő képpel. Feszesebben és rövidebben hatásosabb lett volna. De aki szereti a krimiket és a science-fiction igen jól szórakozik majd olvasás közben.

6

Kovács Attila: Bevándorlók (Galaktika 307.; Metropolis Media)

Az ívesen szerkesztett dramaturgia elveszi a történet savát-borsát. Érdekes lett volna hátulról kezdeni, visszaemlékezésként. És nem otthagyni a lányt még emléknek sem. De ez csak az én kínom. A vége felé különböző történetsíkok jönnek be, de nagyon ködösen. Vannak, akik eljöttek, és vannak, akiket elhoztak. De lehet, hogy félreértettem valamit. Az olvasóba nem lehet teljesen megbízni.

8

Köcsky Rudolf: Egyensúly (Új Galaxis 23.; Kódex)

A halhatatlansággal és a halandósággal játszik a történet. Jó volna a háttérről többet megtudni, hogy érezzük, kell-e megéri-e ezt az egyensúlyt betartani. A Bibliára hivatkozik, mint cselekvés mozgatóra, de érdekesebb volna egy még ma nem létező könyvre/legendára hivatkozni. A szereplők nagyon vérszegények.

8

Köcsky Rudolf: Kontaktus (Új Galaxis 23.; Kódex)

Úgy jó, ahogy van. Mindenki a helyén, minden működik és nagyon „emberi”.

10

Körtvélyes Ákos: Válaszút (Galaktika 307.; Metropolis Media)

Jól keverte a zsánert egyfajta „magasabb” irodalommal. Igen jól és hatásosan beszélt a szabadságról.

8

Márki István: Visszafejtés (Galaktika 304.; Metropolis Media)

Összefogottabb szerkezet jót tett volna az írásnak. Kicsit „misztikumba vagy tudományosságba” fogalmazott bepillantás az „idegenek világába” csak emelte volna a mondandó hatásosságát. Mert ha a címzettről is meg tudunk valami, az jót tesz a megcímzőnek is. Ha a főszereplőnek lettem volna, én felajánlom az idegeneknek a jó házi pálinka receptjét. Rögtön egyéniesüknek, és „új lehetőségek nyílnak meg előttük”.

7

Ménes Attila: Folyosó a Holdra (Galaktika 300.; Metropolis Media)

A káosz naturális megjelenítése. Mintha valaki az 56-os eseményekre emlékezne, csak minden időben és térben meg van emelve. Érdekes kegyetlen hangulat. A végén az olvasó folyatni szeretné az olvasást. De ezt az író is érezte, mert van a novellának alcíme is.

5

Mészáros András: A huszonötödik órában (2045 Harminc év múlva antológia, Ad Astra)

Az ötletet egy francia író az ötvenes években már megírta. Először novellának, majd regénynek, még talán film is lett belőle (A faljáró). Ő a téma más aspektusát mutatta be. Még egy pár oldalt el tudtam volna képzelni most itt, kicsit megismerni azokat, akiket Lüszi képvisel.

6

Mund Katalin: Restart (Galaktika 300.; Metropolis Media)

„Aranyos” kis történet, egészen új szempontból tárgyalja a megszokott témát. Olvasmányos, jó szórakozás.

5

Novák Gábor: 1.01ita (Kalandok és kalandozók antológia, SpiritArt Kiadó)

Rózsaszín szellemi maszturbálás. „Lehettem volna pornográfabb is, de akkor esetleg nem jelenek meg”, kiindulási alappal. De Zsoldos Péternek ugyan mi köze lehet ehhez az egészhez?

2

Novák Gábor: Upside down (2045 Harminc év múlva antológia, Ad Astra)

Ez egy posztmodern életérzés és egy költemény keveréke. Jól visszaadja egy világ hangulatát. Nincs történet csak egy életérzés elmondása, igen jó science-fiction nyelvezettel. Bár nem törekszik arra, hogy ez bele tartozzon a műfajba. Semmi erőlködés.

8

Parti Nagy Lajos: Egy ezüstóra előzményei (Galaktika 300.; Metropolis Media)

Nem a történet „nagyságával” hat, hanem a szereplők emberségével. Mindenki él és keservesen halad a saját útján. Talán így kellene fantasy-t vagy gótikus történetet írni. A szereplők jelleme elnyomja a zsáner jegyeit, de pont ezért hatásos.

3

Pataki Éva: Banach-tervek (Galaktika 300.; Metropolis Media)

Mese a királyfiról, és a majdani királylányról. Sok matematikai hókusz-pókusszal keverve (legalábbis én mint olvasó így érzékelem). A történethez nem adnak hozzá, csak körbe lengik. Jó a csattanó, még olvastam volna pár oldalt.

3

Roah (Perina Kata): Oázis (Kalandok és kalandozók antológia, SpiritArt Kiadó)

Nagy a körítés, talán csak azért, hogy ne látsszon, ez egy szentimentális történet. A történeten belül több irányba el lehetne indulni, de szerzőnk csak „álmodozik” és megállapítja, majd ha az álomnak vége lesz, akkor nagyon fogjuk egymást szeretni. Kevesebb több.

5

Rose, Holden (Kovács Attila): A helyes kérdés (Új Galaxis 23.; Kódex)

Volt egy jó történet volt egy gondolat, de nem lett rendesen kifejtve. így csak egy hisztériás férfi hőssel találkoztunk, aki saját csapdájába esik.

5

Sas István: Raptor isten (Galaktika 306.; Metropolis Media)

Érdekes játék a valóságokkal. De nem tudom neki elhinni azt, ha vannak eltérések, azért a világok alig különböznek egymástól. Már csak az is, hogy az egyik világban kötött idejű a szexualitás, a másikban pedig nem. Itt azért dolgozni kellett volna kicsit. De ettől független igen jó olvasmány. Néha még el is lehet benne keveredni…

7

Somogyi György: A 100. győzelem napja (2045 Harminc év múlva antológia, Ad Astra)

Keserű győzelem, de győzelem. Gépekkel átitatott horror, jó fokozással. A szereplőkből nem hiányzik az erkölcs, mert még meg sem ismerték. Cselekvésük visszaüt, de már nem fontos számukra. Jó a dramaturgia, és elnagyoltan ugyan, de igen jól jellemzettek a szereplők is. Meg nyílik előttünk az az út amin járunk, és lehet ilyen jövőbe vezet.

9

Sümegi Attila: Alvilágosodás (2045 Harminc év múlva antológia, Ad Astra)

Nagyon túlírt sehonnan sehova tartó szöveg és történet. A szereplőkről nem tudjuk meg, ki kicsoda, nem is fejlődnek, és a történet is egyhelyben toporog.

6

Szabó T. Anna: Rekreáció (Galaktika 300.; Metropolis Media)

Nagyon lapos a történet, mintha a Madám panaszkodna, hogy nem megy az üzlet és ez senkinek nem jó. Kis költészettel meg kellett volna dobni nyelvileg. Pedig az ismertetőben az olvastam, hogy a szerző versesköteteket is adott már ki. Lett volna, hova nyúlni. Vagy úgy érezte, az egész nem ér annyit?

4

Szélesi Sándor: Sötétség (Galaktika 305.; Metropolis Media)

Jó hangulatú történet, mintha egy harmincas évekbeli amerikai krimit látnék. A hősöknek több lehetőség adatik, de az ember már olyan, nem mindég él a lehetőségekkel.

7

Szilágyi Zoltán: A vevő (Új Galaxis 23.; Kódex)

Jó science-fiction, minden kellék benne van, amitől működik és még emberi problémák is megjelennek. Mindég kijelöl egy megszokott irányt, de aztán másképpen folytatja. Tudja kezelni a szöveget. Nem mélyenszántó, de igen jól olvasható.

8

Szilágyi Zoltán: Járulékos veszteség (Galaktika 304.; Metropolis Media)

Feszes szerkezet, jó környezetlírás. Kicsit nőgyűlölő, sőt embergyűlölő a főszereplő. De azért a gépek itt humánusak. Persze, hogy majd a jövőben mi lesz, az csak az emberektől függ. El lehet az írás által felvetett kérdésen gondolkodni.

7,5

Szilvási György: Lucha Libre! (Galaktika 305.; Metropolis Media)

Sportmérkőzésbe ágyazott mindenféle. Nagyon férfias. Jól olvasható, de könnyen feledhető.

5

Török Dávid: A Hodgson-sejtés (Új Galaxis 23.; Kódex)

Jó történet izgalmas gondolat. Vágyakozás az elveszett szeretet után. Jól megírt nem szokvány science-fiction.

4

Török Dávid: Az aranyszabály (Új Galaxis 23.; Kódex)

Nagyon science-fiction, a jövőbe játszódik, de napjainkról szól. El lehet rajta gondolkodni. Kellő módon kegyetlen. Jók a szereplők, és működőképes a világ is.

9,5

Trenka Csaba Gábor: Kisvárda sejkje (2045 Harminc év múlva, Ad Astra)

Nagyon izgalmas jól megírt szöveg. Jók a szereplők, egyéni a világ. Emberi történetek egy majdani világban. De szerintem ez már inkább egy kisregény határát súrolta. De jó volt olvasni. A világ változik az ember nem annyira…

8

Trux Béla: Második vízözön (2045 Harminc év múlva, Ad Astra)

A történet túlzottam töredékes, a beszúrt szövegek sem segítik az olvasót. Az egész történet egy ideig lebeg a semmiben. Lehet, a szerzőnek tiszta volt, mit akar, de ez az olvasó számára kis vigasz. Aztán hirtelen megalkotjuk az aranykalásszal ringó rónát. Hát van ilyen…

7

Valyon Tamás: Északi fény (2045 Harminc év múlva, Ad Astra)

Környezetvédő science-fiction, a jófajtából. Izgalmas kalandos olvasmány. Író technikában is toppon van.

7

Varga Balázs: A nagy bumm (Új Galaxis 23.; Kódex)

Nagyon jól megírt majdani regény ismertetése. Annyi minden van benne, hogy vázlatnak tűnik, amit majd valamikor a szerző egy vaskos regénybe meg fog írni. Hát hajrá…

7

Varga Csaba Béla: Leány feketében (Galaktika 302.; Metropolis Media)

Ez egyáltalán nem science-fiction, talán inkább fantasy. Azokat a sémákat követi. Jó olvasmány. Csak egy kérdésem van, miért ilyen hosszúak és túlírtak a fantasy-k? Nm találják az oda illő jelzőket? Megint beválogatási, megjelentetési tisztázatlanságok.

4

Vörös István: Az iskolabusz nem jut el a Jupiterre (Galaktika 300.; Metropolis Media)

Mese egy prospektusról és prospektus egy meséről. Nem akarok senkit megsérteni, de szerintem a szerző bölcsész. Azok szoktak ilyen összedobált szövegekkel villantani (látjátok, én ezt is tudom), de ez nem tesz jót az olvasónak. Szerintem a szerző sem önmagát, de az olvasót sem vette komolyan. Az olvasóval kapcsolatban ez megbocsáthatatlan. Ha mindezektől eltekintünk, egy kellemes olvasmány.

6

Vörös István: Az iskolabusz nem jut el a Jupiterre 2 (Galaktika 303.; Metropolis Media)

Mese egy prospektusról és prospektus egy meséről. Nem akarok senkit megsérteni, de szerintem a szerző bölcsész. Azok szoktak ilyen összedobált szövegekkel villantani (látjátok, én ezt is tudom), de ez nem tesz jót az olvasónak. Szerintem a szerző sem önmagát, de az olvasót sem vette komolyan. Ha mindezektől eltekintünk, egy kellemes olvasmány.

6

Weiner Sennyey Tibor: Nincs többé magány (Galaktika 308.; Metropolis Media)

Jól összefoglalt szinte csak az alapötlet, nagyon precízen megírva. Bár akár egy kisregény is kitelne belőle.

7

Vélemény, hozzászólás?