Antal József: Béta teszt (2045 Harminc év múlva antológia, Ad Astra)
Minden le van írva, ami egy jó science-fictionba kell. Élnek a szereplők, ha nem is mind életrevaló. A szerző könyörtelen a világgal, az emberekkel, mindenkiről rossz a véleménye, és ezt állandóan hangoztatja is. A világra hányja epéjét, de ezt nagyon élvezhetően és jól olvashatóan teszi. Állandóan ugyan azt mondja, csak mindig kicsit másképp.
10
Antal József: Bónuszpálya (Galaktika 298.; Metropolis Media)
A szerzőnek határozott véleménye van az emberiségről meg az ember világáról, ezért egy robottal mesélteti el a történetet, ami elsőre még cukinak látszik, de a szerző közben állandóan “morog”, és ez a kettősség nagyon izgalmassá teszi az olvasást. Persze csak “cukiként” is lehet olvasni!
9,5
Bakti Viktor: Közel az istenekhez (Új Galaxis 23.; Kódex)
Három történet egybegyúrva. Valami új vallást is ki lehetett volna találni, mert a nagyon távoli jövőben járunk. A kevesebb több lett volna, akkor az olvasó együtt tudott volna érezni a szereplőkkel.
6
Bárdos Deák Ágnes: Karmafordító (Galaktika 300.; Metropolis Media)
Jól olvasható mese kis fantasy beütéssel. Nem akar semmi komolyat mondani, csak csillogóan pergeti a történetet. Kellemes olvasmány.
4
Bárdos Deák Ágnes: Karmafordító 2 (Galaktika 303.; Metropolis Media)
Jól olvasható mese kis fantasy beütéssel. Nem akar semmi komolyat mondani, csak csillogóan pergeti a történetet. Folytatása a másiknak, bár nem függnek össze. Újabb történet az előző világból. Kellemes olvasmány.
4
Baron, Andy (Botta András): Cukrosnéni (Kalandok és kalandozók antológia, SpiritArt Kiadó)
Novellának kevés, paródiának nem jó. Talán csak a szerző tudja, mit akart vele.
3
Bartos Zsuzsa: Alantas vágy (Kalandok és kalandozók antológia, SpiritArt Kiadó)
Vannak benne karakterek, csak azt nem tudjuk, ki kicsoda, és miért cselekszik. A környezet hasonló. Majd egy szalagos bécsi-fánkban megoldódik minden.
5
Benedek Szabolcs: A szubsztancia képlete (Galaktika 309.; Metropolis Media)
Nem hiszek benne, hogy ha megtaláljuk Istent és létezésének bizonyítékait, az csak ennyire mozgatná meg a társadalmat. Érdemes volna ellene-mellette véleményeket megjeleníteni. Gondoljunk arra, mi lenne, ha egy űreszköz bizonyíthatóan megjelenne a Föld mellett a világűrben. Pedig az még nem is a Végső Igazság volna!
6,5
Benedek Szabolcs: Carmilla visszatér (Galaktika 300.; Metropolis Media)
Ez ugyan nem science-fiction, inkább vámpírtörténet, de jól olvasható, a szereplők sem lógnak ki nagyon a történetből, de a véres hurka a végén kissé olcsó poénnak hat. (Az már más kérdés, hogy egy science-fiction magazinba miért került bele).
4
Benedek Szabolcs: Ufót látni és meghalni (Galaktika 303.; Metropolis Media)
Nem tudom a szerző paródiát akart írni vagy egy lapos történetet. Mert lapos történetnek megteszi.
2
Benyák Zoltán: Nulla és egy (2045 Harminc év múlva antológia, Ad Astra)
Nanotechhel dúsított szerelmi történet. A szereplők jók, csak néha meglepődhetnének azon, ami kívül-belül körülveszi őket. Azért még emberek maradhattak volna.
5
Bojtor Iván: A harmadik interjú (Galaktika 309.; Metropolis Media)
Az írásnak több olvasata is lehetséges, én szatírának tekintettem. Egy jópofa irodalmi játék.
4
Bojtor Iván: A kispataki csata (Galaktika 304.; Metropolis Media)
Aranyos kis szösszenet, szatírának is vehető. Érdemes lett volna a szövegben érzékeltetni, ahogyan a mesélő egyre jobban „elázik”.
2
Bojtor Iván: Kinyitottad? (Galaktika 301.; Metropolis Media)
Hangulatos írás. A probléma inkább az, hogy követhetetlen a szereplő mit akar kifejezni. A háttérben ismeretlenek jelennek meg, és mondanak is dolgokat, csak a helyzetük tisztázatlan. A szöveg egyébként jó, lendületesen elindult a hátborzongatás felé. A szerző már régen kacérkodik ezzel az iránnyal.
4
Böszörményi Gyula: Isa, por és homou (Galaktika 300.; Metropolis Media)
Kegyetlen, sötét írás. Szinte tapintható a kilátástalanság. Az idegen megjelenését még ebben a formában nem olvastam, de nem az újdonságával, inkább a keserűségével hat. Utána van min gondolkodnia az olvasónak.
9,5
Buglyó Gergely: Kopp-kopp (Galaktika 308.; Metropolis Media)
Jól megírt fantasy novella, nem tudom, mi köze van a sci-fihez…
2
Bukros Zsolt: Terraformálók (Új Galaxis 23.; Kódex)
Szikár, kalandos történet, érzelmek és gondolatok nélküli szereplőkkel. Jót tenne a befogadásnak, ha kicsit többet tudnánk meg a szereplők munkájáról, a terraformálásról. Nem hiszem el a szerzőnek, ha a hősök új testben, más formában ébrednek fel, ez nem lepi meg őket, ugyan úgy folytatják az életüket, mintha mi sem történt volna. A gördülékeny, olvasmányos történetből sokszor hiányoznak a szereplők gondolatai, érzései. De lehet, csak én vagyok nyűgös.
5
Burger István: Új perspektíva (Galaktika 300.; Metropolis Media)
Inkább tanmese, mint science-fiction. De jól olvasható.
2
Czinkóczi Krisztina: A 3047-es járat (Kalandok és kalandozók antológia, SpiritArt Kiadó)
Sajnos inkább elmeséli a történetet, mint hagyná megtörténni. Pedig az ábrázolt világ és az álmok érdekesek lehetnének. A szereplőkről sem tudunk meg semmit, azon kívül, hogy vannak.
4
Czinkóczi Krisztina: Prebábel (2045 Harminc év múlva antológia, Ad Astra)
Minden nagyon jó, csak folyamatos a cselekménynélküliség és az, hogy a hős csak elmondja a történetet/történetét. Ettől leül a szöveg és irgalmatlan lassúvá válik. Pedig a kinti valóságban néma üldözések folynak, és azt jobban ki lehetett volna domborítani. Még úgynevezett „tudományos halandzsa” árán is. Hiszen science-fictionről beszélünk.
Czövek Andrea: Embernek maradni (Új Galaxis 23.; Kódex)
Teljesen új világban, más körülmények között tudunk-e régi emberek maradni? A szerző ezeket a kérdéseket veti fel egy krimiszerű közegben. A mesélés néha egyenetlené válik, de azért jól olvasható.
6
Csányi Vilmos: A Mester (Galaktika 300.; Metropolis Media)
Úgy látszik, a történet teljesen lényegtelen, ha a szerzőnek az emberről és a világról igaz mondandója van. A háttér is szabványos, de a mondanivaló mellett ez lényegtelen. Jó volt olvasni, még ha nem is mondott túl szépeket…
6
Csaplár Vilmos: Ami elmúlt, elmúlt (Galaktika 300.; Metropolis Media)
Jó mese a vállalt vagy észre nem vett rabságról. Mint egy képzőművészeti ismertetés.
7
Cserna-Szabó András: Smafu (Galaktika 300.; Metropolis Media)
Poénos, kissé perverz történet. Tanulsága legfeljebb annyi, az élet egy nagy rakás szerencsétlenség. De mindezt vidáman elmesélve.
5
Darvasi László: Hóhér (Galaktika 300.; Metropolis Media)
Könnyed ujjgyakorlat Szív Ernőről, aki eltéved az időben és a műfajok között. Sőt még egy testcsere is sújtja. Ha ezek nem lennének, hagyományos Szív Ernő tárca lenne.
2
Dávid Attila: Járvány (Kalocsai Néplap XXVII. évf. 28. szám, KaloPress Kft.)
Rövid történet röviden megírva. Ha nem volna ennyire komoly a téma, azt is mondhatnánk, hogy egy csattanós vicc.
3
Dragomán György: Höc-höc (Galaktika 300.; Metropolis Media)
A technika változik, de az ember világa keszekusza, örökkön örökké. Csak a lényeg van leírva. Elgondolkodtató, és még reményt sem ad a végére.
5
Dragon György: A novella (Galaktika 299.; Metropolis Media)
Az alternatív világokkal, történelemmel az a bajom, olvasás közben mindig hasonlítgatok. Ez pedig egy novellánál – mivel rövid – megöli az olvasás örömét. És még az is baj, hogy mi magyarok az alternatív valóságot, mint egy jóvátételt használjuk. Itt mindig győzünk. Legalábbis én csak ilyenekkel találkoztam eddig. Az alternatív világ mindig a miénk, bármekkora is legyen az.
6
Egressy Zoltán: Az áruló (Galaktika 300.; Metropolis Media)
A szerző összeszedett minden közhelyet és ránk öntötte. Mikor látta, hogy ez kevés, megpróbálta az oldalakat megtölteni „fekete” történelmi áttekintéssel. Mint aki azt figyel, megvan-e már az oldalszám, aminek tiszteletdíjából kitelik egy jó vacsora. Ja, és a főhős – micsoda meglepetés – találkozik önmagával. Beteljesedik a régi jóslat amiről Lem ír, amikor a szerző számára ismeretlen vadászmezőre téved, és azt hiszi, ott mindent szabad.
5
Fedina Lídia: Egészen apró változás (Galaktika 299.; Metropolis Media).
Túlságosan ki van centizve minden, így aztán senkivel nem lehet együtt érezni. Mindenki távoli, és nincsen benne – minden igyekezet ellenére – az a pici emberi, hogy részvétet váltson ki belőlem. Vagy „élőnek” tekintsem.
4
Gajdácsi László: Odakint (2045 Harminc év múlva antológia, Ad Astra)
Kegyetlen írás az önmagáért működő erőszakról. Mindenki kiszolgáltatott, csak ezt nem mindenki veszi észre. Kint és bent egyforma a kilátástalanság. Nem tudjuk, kik vagyunk, nem fontos hol vagyunk, igazán mi sem vagyunk lényegesek. Tárgyakká váltunk, mások szeszélyeinek kiszolgáltatva. Lehet science-fictionnak tekinteni, viseli a jegyeit, de lehet egy modern kori riportnak is felfogni.
8
Grove, Damien (Albert Tamás): Válaszúton (Kalandok és kalandozók antológia, SpiritArt Kiadó)
Ezt a történetet bárhol el lehet kezdeni, vagy bárhol abbahagyni. Senkiről nem tudunk meg semmit. Olyan mintha a „Godot-ra várva” cselekményét valaki filozófiai háttér nélkül kezdené el mesélni, csak a saját szórakoztatására.
8
Hartay Csaba: Egy tehén fénykora (Galaktika 300.; Metropolis Media)
Jól megírt, akár science-fiction paródiának is elmegy, ám a végén az olvasó nem tudja eldönteni, sírjon-e vagy nevessen. De egy időre van min gondolkodnia…
8
Hernád Péter: A tántika nászajándéka (Galaktika 301.; Metropolis Media)
Első ránézésre hosszúnak tűnik, de olvasás közben a szöveg és a történet magával sodor. Azért az utolsó videóra valami „elméletet” kellett volna gyártani. A sejtetés mindég hordoz izgalmakat, de itt azt éreztem, mintha kimaradt volna valami.
8,5
Hernád Péter: Játékosok (2045 Harminc év múlva antológia, Ad Astra)
Pergő, de kicsit hosszúra írt történt. Mese a világ visszaszerzéséről. Talán nem is science-fiction, de ez olvasásközben nem zavart.
5
Houjt, Van Dyck (Barabás Levente Szilárd): Mundus vult decipi… (Új Galaxis 23.; Kódex)
Az egyik legnagyobb írói dilemmát veti fel a szerző: mi az ára a sikernek. Megalkudni vagy kitartani? Egy dekadens, hedonista világban küszködik a hős ezzel a problémával. A világ csillogóan ábrázolt, ám sajnos azt a másikat nem mutatja a szerző, ahová a hős visszahullhat, ha kegyvesztetté válik. Pedig a kontraszt mindig emeli a tétet.
6
Juhász Péter: Az emlékezés völgye (Új Galaxis 23.; Kódex)
Ha nagyon csúnyán szeretnék fogalmazni, ez egy apokalipszisbe oltott ökotudatos giccs. Jók benne a szereplők, a cselekmény, a környezet, de sajnos vannak történetek, amik leírva giccsé válnak, mert a felkeltett érzelmek szétverik őket.
5
Juhász Roland: iCity (Új Galaxis 23.; Kódex)
Cselekvő történet, inkább történés, mint narráció. A cselekvés visszafogottsága miatt a főhős kiszorul a történet perifériájára.
6
Kenessei András: Sötétben (Galaktika 302.; Metropolis Media)
Tudományos parabolának indul, de a végére kiderül, inkább szatíra. Pergő, jól megírt történet.
7
Kiss Noémi: Orsolya, a csecsemőnk (Galaktika 300.; Metropolis Media)
A történet, a szereplők rendben vannak, csak az írás nem tartozik a tematikába. Ezt a nevezőknek is észre kellett volna venni (és a Galaktika szerkesztőinek is).
3
Kleinheincz Csilla: Bálnák a jég alatt (Galaktika 306.; Metropolis Media)
Kicsit hosszúra nyúlt science-fiction monológ valakinek a tudatra ébredéséről. Egy kis izgalom belefért volna. Mindig érdekes az, ha valaki új világban, új történetbe kerül, de nem érzem benne a másságot, pedig itt egy MI ébred öntudatra.
7
Kolozsvári Zsófia: Titok (2045 Harminc év múlva antológia, Ad Astra)
Intellektuális hajtépésnek is lehetne nevezni pár jövőbeli nő között. Egy elkorcsosult, de testileg szép világban mozognak a szereplők, minden a látszat, és hogy ki hogyan éri el a megfelelést, az nem számít. Hősnőnk ragaszkodik a hagyományokhoz. Olyan avult értékeket tart fontosnak, mint anyaság, szeretet. Nehezen, de győz a látszatok felett, ám ezt titokként kezeli. Az anya-gyermek kapcsolatban több bensőséget is el tudtam volna képzelni, mivel ez növelte volna a tétet. Olvasás közben néha azt éreztem ez nem is a jövő, hanem napjaink, pedig itt még nincsenek is gémák…
7
Kósa Katalin: Rulett (Kalandok és kalandozók antológia, SpiritArt Kiadó)
Feszes történet, tele aggódással. A science-fiction közhelyeket igen jól használja. Talán megbocsátóbb is lehetett volna a férfi hőssel szemben, de az biztos, hogy egy nő szerint „a férfi mindig megérdemli a sorsát”. Jó dramaturgia és szerkezet.
6
Kovács Attila: A tudatalatti asszisztens (2045 Harminc év múlva antológia, Ad Astra)
Kissé túlbonyolított krimi, gyilkossággal, tudatmódosítással és jól működő jövő képpel. Feszesebben és rövidebben hatásosabb lett volna. De aki szereti a krimiket és a science-fictiont igen jól szórakozik majd olvasás közben.
6
Kovács Attila: Bevándorlók (Galaktika 307.; Metropolis Media)
Az ívesen szerkesztett dramaturgia elveszi a történet savát-borsát. Érdekes lett volna hátulról kezdeni, visszaemlékezésként. És nem otthagyni a lányt még emléknek sem. (De ez csak az én kínom.) A vége felé különböző történetsíkok jönnek be az írásba, amik elég ködösek. Vannak, akik eljöttek és vannak, akiket elhoztak. De lehet, hogy én értettem félre valamit, az olvasóban nem lehet teljesen megbízni.
8
Köcsky Rudolf: Egyensúly (Új Galaxis 23.; Kódex)
A halhatatlansággal és a halandósággal játszik a történet. Jó volna a háttérről többet megtudni, hogy érezzük, kell-e, megéri-e ezt az egyensúlyt betartani. A Bibliára hivatkozik, mint a cselekvések mozgatójára, de érdekesebb lett volna egy még ma nem létező könyvre/legendára hivatkozni. A szereplők vérszegények.
8
Köcsky Rudolf: Kontaktus (Új Galaxis 23.; Kódex)
Úgy jó, ahogy van. Mindenki a helyén, minden működik és nagyon „emberi”.
10
Körtvélyes Ákos: Válaszút (Galaktika 307.; Metropolis Media)
Ügyesen keverte a zsánert a szépirodalommal. Hatásosan beszélt a szabadságról.
8
Márki István: Visszafejtés (Galaktika 304.; Metropolis Media)
Egy összefogottabb szerkezet jót tett volna az írásnak, és egy „misztikumba vagy tudományosságba” fogalmazott bepillantás az „idegenek világába” csak emelte volna a mondandó hatásosságát. Ha a “címzettről” is megtudtunk volna valami, az jót tenne a “megcímzőnek” is. A főszereplő helyében én felajánlottam volna az idegeneknek egy jó házi pálinka receptjét. Rögtön egyéniesülnek, és „új lehetőségek nyílnak meg előttük”.
7
Ménes Attila: Folyosó a Holdra (Galaktika 300.; Metropolis Media)
A káosz naturális megjelenítése. Mintha valaki az ’56-os eseményekre emlékezne, csak egy emelt térben és időben. Érdekes, kegyetlen hangulat. A végén az olvasó folytatná az olvasást, és ezt valószínűleg az író is érezte, mert kapott a novella egy alcímet is, ami ebbe az irányba mutat.
5
Mészáros András: A huszonötödik órában (2045 Harminc év múlva antológia, Ad Astra)
Az ötletet egy francia író az ötvenes években már megírta. Először novellának, majd regénynek, még talán film is született belőle (A faljáró), bár ő a téma egy másik aspektusát mutatta be. Még néhány oldalt el tudtam volna képzelni a történetből, kicsit megismertem volna azokat, akiket Lüszi képvisel.
6
Mund Katalin: Restart (Galaktika 300.; Metropolis Media)
„Aranyos” történet, egészen új szempontból tárgyal egy megszokott témát. Olvasmányos, szórakoztató.
5
Novák Gábor: 1.01ita (Kalandok és kalandozók antológia, SpiritArt Kiadó)
Rózsaszín, szellemi maszturbálás. „Lehettem volna pornográfabb is, de akkor esetleg nem jelenek meg” kiindulási alappal. Zsoldos Péternek ugyan mi köze lehet ehhez az egészhez?
2
Novák Gábor: Upside down (2045 Harminc év múlva antológia, Ad Astra)
Ez egy posztmodern életérzés és egy költemény keveréke. Jól visszaadja a világ hangulatát. Nincs története, csak egy életérzést mond el igen jó science-fiction nyelvezettel, bár nem törekszik arra, hogy ezzel beletartozzon a műfajba. Semmi erőlködés.
8
Parti Nagy Lajos: Egy ezüstóra előzményei (Galaktika 300.; Metropolis Media)
Nem a történet „nagyságával” hat, hanem a szereplők emberségével. Mindenki él és keservesen halad a saját útján. Talán így kellene fantasyt vagy gótikus történetet írni. A szereplők jelleme elnyomja a zsáner jegyeit, de pont ezért hatásos.
3
Pataki Éva: Banach-tervek (Galaktika 300.; Metropolis Media)
Mese a királyfiról és a majdani királylányról. Sok matematikai hókusz-pókusszal keverve (legalábbis én, mint olvasó, így éreztem), bár ez a történethez nem ad hozzá, csak körbelengi. Jó a csattanó, még olvastam volna pár oldalt.
3
Roah (Perina Kata): Oázis (Kalandok és kalandozók antológia, SpiritArt Kiadó)
Nagy a körítés, talán csak azért, hogy ne látszódjon, ez egy szentimentális történet. A történeten belül több irányba el lehetne indulni, de szerző csak „álmodozik”, és megállapítja, majd ha az álomnak vége lesz, akkor nagyon fogjuk egymást szeretni. A kevesebb több lett volna.
5
Rose, Holden (Kovács Attila): A helyes kérdés (Új Galaxis 23.; Kódex)
Volt egy jó történet, volt egy gondolat, de nem lett rendesen kifejtve. így csak egy hisztériás férfihőssel találkoztunk, aki a saját csapdájába esik.
5
Sas István: Raptor isten (Galaktika 306.; Metropolis Media)
Érdekes játék a valóságokkal, de nem tudom elhinni neki az eltéréseket, mert a világok alig különböznek egymástól. Például az egyik abban tér el a másiktól, hogy az egyikben kötött idejű a szexualitás, a másikban nem. Itt azért dolgozni kellett volna egy kicsit. Ettől függetlenül jó olvasmány, bele lehet feledkezni…
7
Somogyi György: A 100. győzelem napja (2045 Harminc év múlva antológia, Ad Astra)
Keserű győzelem, de győzelem. Gépekkel átitatott horror, jó fokozással. A szereplőknek nem hiányzik az erkölcs, mert még meg sem ismerték. A cselekvésük visszaüt rájuk, de ez sem fontos a számukra. Jó a dramaturgia, és elnagyoltan ugyan, de igen jól jellemzi a szereplőket. Az ember elhiszi neki, hogy megnyílik előttünk az az út, ami talán ilyen jövőbe vezet.
9
Sümegi Attila: Alvilágosodás (2045 Harminc év múlva antológia, Ad Astra)
Nagyon túlírt, sehonnan sehova tartó szöveg és történet. A szereplőkről nem tudjuk meg, ki, kicsoda, nem is fejlődnek, és a történet is egy helyben toporog.
6
Szabó T. Anna: Rekreáció (Galaktika 300.; Metropolis Media)
Lapos a történet, mintha a Madám panaszkodna, hogy nem megy az üzlet és az senkinek nem jó. Nyelvileg egy kis költészettel meg lehetett volna dobni, főleg azért, mert az ismertetőben az olvastam, a szerző versesköteteket is adott már ki, tehát lett volna hova nyúlni. Vagy talán úgy érezte, az egész nem ér annyit?
4
Szélesi Sándor: Sötétség (Galaktika 305.; Metropolis Media)
Jó hangulatú történet, mintha egy harmincas évekbeli amerikai krimit látnék. A hősöknek több lehetőség adatik, de az ember már csak olyan, nem mindig él a lehetőségekkel.
7
Szilágyi Zoltán: A vevő (Új Galaxis 23.; Kódex)
Jó science-fiction, minden kellék benne van, amitől működik, és még emberi problémák is megjelennek. Az író kijelöl egy megszokott irányt, de aztán másképpen folytatja, tudja kezelni a szöveget. Nem mélyenszántó, de igen jól olvasható.
8
Szilágyi Zoltán: Járulékos veszteség (Galaktika 304.; Metropolis Media)
Feszes szerkezet, jó környezetlírás. Kicsit nőgyűlölő, sőt, embergyűlölő a főszereplő. De azért a gépek itt humánusak. Persze, hogy a jövőben mi lesz, az csak az emberektől függ. Elgondolkodtató írás.
7,5
Szilvási György: Lucha Libre! (Galaktika 305.; Metropolis Media)
Sportmérkőzésbe ágyazott mindenféle. Nagyon férfias. Jól olvasható, de könnyen feledhető.
5
Török Dávid: A Hodgson-sejtés (Új Galaxis 23.; Kódex)
Jó történet, izgalmas gondolat. Vágyakozás az elveszett szeretet után. Jól megírt nem szokvány science-fiction.
4
Török Dávid: Az aranyszabály (Új Galaxis 23.; Kódex)
A jövőben játszódó science-fiction, de napjainkról szól. Elgondolkodtató. Kellő módon kegyetlen. Jók a szereplők, és működőképes a világ is.
9,5
Trenka Csaba Gábor: Kisvárda sejkje (2045 Harminc év múlva, Ad Astra)
Nagyon izgalmas, jól megírt szöveg. Jók a szereplők is, egyéni a világ. Emberi történetek a jövőben, de szerintem ez már inkább egy kisregény határát súrolta. Jó volt olvasni, a világ változik az ember nem annyira…
8
Trux Béla: Második vízözön (2045 Harminc év múlva, Ad Astra)
A történet túlzottam töredékes, a beszúrt szövegek sem segítik az olvasást. Az egész történet egy ideig lebeg a semmiben – lehet, a szerzőnek tiszta volt, mit akar, de ez az olvasó számára kis vigasz -, aztán hirtelen megalkotjuk az aranykalásszal ringó rónát. Hát van ilyen…
7
Valyon Tamás: Északi fény (2045 Harminc év múlva, Ad Astra)
Környezetvédő science-fiction a “jófajtából”. Izgalmas, kalandos olvasmány. Az író technikában is a toppon van.
7
Varga Balázs: A nagy bumm (Új Galaxis 23.; Kódex)
Nagyon jól megírt majdani regény ismertetése. Annyi minden van benne, hogy vázlatnak tűnik, amit egyszer a szerző egy vaskos regényben fog megírni. Hát hajrá…
7
Varga Csaba Béla: Leány feketében (Galaktika 302.; Metropolis Media)
Ez egyáltalán nem science-fiction, talán inkább fantasy, mivel azokat a sémákat követi. Jó olvasmány, csak egy kérdésem van, miért ilyen hosszúak és túlírtak a fantasyk? Nem találják az odaillő jelzőket? Megint beválogatási tisztázatlanságok.
4
Vörös István: Az iskolabusz nem jut el a Jupiterre (Galaktika 300.; Metropolis Media)
Mese egy prospektusról, és prospektus egy meséről. Nem akarok senkit megsérteni, de szerintem a szerző bölcsész. Azok szoktak ilyen összedobált szövegekkel villantani (látjátok, én ezt is tudom), de ez nem tesz jót az írásnak. Szerintem a szerző önmagát sem, de az olvasót sem vette komolyan. Az olvasó szemszögéből ez megbocsáthatatlan. Ha mindezektől eltekintünk, egy kellemes olvasmány.
6
Vörös István: Az iskolabusz nem jut el a Jupiterre 2 (Galaktika 303.; Metropolis Media)
Mese egy prospektusról és prospektus egy meséről. Nem akarok senkit megsérteni, de szerintem a szerző bölcsész. Azok szoktak ilyen összedobált szövegekkel villantani (látjátok, én ezt is tudom), de ez nem tesz jót az olvasónak. Szerintem a szerző sem önmagát, de az olvasót sem vette komolyan. Ha mindezektől eltekintünk, egy kellemes olvasmány.
6
Weiner Sennyey Tibor: Nincs többé magány (Galaktika 308.; Metropolis Media)
Jól összefoglalt történet alapötlete, precízen megírva. Egy kisregény is kitelne belőle.
7