Antal József: Béta teszt
A közhelyek frappáns nyelvi humorral lavíroznak a profanizálás zsákutcái között. Az egymást követő mondatok néhol ölelik, néhol taszítják egymást (iNtrikusan, idegesítően), feszes lüktetést adva a szövegnek. Az események érzékletes láncolata magával húzza az olvasót egy rémes világba.
B. Kósa Katalin: Rulett
Kidolgozatlan karakterek, összecsapott történet.
Bakti Viktor: Közel az istenekhez
A novella felvetett problémája izgalmas – mi van, ha az isteni erő, és mindaz, amire képesek vagyunk a „hit nevében” (így az energia gyógyítás képessége is), nem Istentől származik, hanem egy idegen faj tárgyi terméke. Bakti Viktor magabiztos cselekményszövéssel és stílussal komponál.
Bartos Zsuzsa: Alantas vágy
A történet felépítése illogikus. A szereplők viselkedése nyers, több árnyaltság előnyére válna. Érdekesnek tartom a szempontváltást, miszerint egy android (ez nem derül ki pontosan) az ember gazdája.
Bárdos Deák Ágnes: Karmafordító 1-2..
A történetvezetés letisztult, a narrátori monológok érettek. Sejtető részekkel telített a novella, amelynek köszönhetően egy különleges, továbbtöprengő gondolati síkkal egészül ki a mű. Vajon mi lehet a valóság? Idő az időben, álom az álomban? A csattanó nem derül ki, és éppen ettől döcög valahogy mindkét novella.
Benedek Szabolcs: A szubsztancia képlete
Üdítően ötletes, enyhén mosolyra fakasztó humorral. Elbeszélő stílusa, nyelvezete igényes – bár nem formabontó. Élvezetes írás!
Benedek Szabolcs: Ufót látni és meghalni
Egyszerű történet, amelyből árad a nosztalgikus hangulat. A harmadik típusú találkozás akár többünk környezetében is fellelhető (szüleink és nagyszüleink között esetleg akadnak olyanok, akik láttak már UFO-t). A novella toposzai jól ismertek (pl. mégsem álom volt, ami történt, a piszkos lábak az éjszakai helyváltoztatás tanúbizonyságai). Marad bennem egy hiányérzet a történetből adódóan: „Á, csak ennyi?” Márpedig van úgy, hogy tényleg csak ennyi.
Benyák Zoltán: Nulla és egy
Számomra zseniális írás! Az év ötlete, kiforrott stílussal, izgalommal, elmésséggel, világossággal. Ilyet így még nem olvastam!
Bojtor Iván: A harmadik interjú
Salvador Dalí, Walt Disney és Robert Ettinger egy novellában, mélyhűtött gondolatok (folyékony nitrogénes) kavalkádja csap össze a novellában. Ötletes, humoros, amelynek végén egy „aha”-t kiált az értékelő.
Bojtor Iván: Kinyitottad?
Az elbeszélő huncut párbeszédbe hív és kvázi utasításokat oszt – amelyek akár az olvasónak is szólhatnak – valami titokzatos, nehezen megfejthető „Asimov is már megmondta” elmélet beigazolódására figyelmeztet. Három könyv, három (vagy több) halott, csupa álnév és idegeskedés. Lapozzunk hát!
Böszörményi Gyula: Isa, por és homou
Lenyűgöző kidolgozottsággal, alapossággal és misztikummal megírt, két párhuzamos eseményszál, amely bombaként robban a végén. Erejét abban (is) látom, ahogyan mellékszereplői, „nevenincs” karakterei egyenesen főszereplői rangra emelkednek (mindenki egy platformon – de két bolygón). Éretten, mívesen megformált, stílusos a történet. Clyde Tombaugh csillagász hamvait nem is volt olyan nagy hiba a New Horizons űrszondának a Plútó felé vinnie – e nélkül nincs egy jó „Gyula bácsi” történet.
Bukros Zsolt: Terraformálók
A jövő hackerei, akik személyiségjegyeinket és mindazt, ami földivé tehet, átformálják. A test marad egy váz, egy álca, a tudat pedig – mint tartalom – áttölthető, feltölthető, akár egy program, egy kód, egy szekvencia. Kísérteties, hogy oly közel vagyunk már ehhez – talán a novella 2047-es időpontját sem várjuk meg! Stilárisan gondosabb odafigyelésre szorul.
Czinkóczi Krisztina: Prebábel
Kiválóan játszik az emberi rémületre ez a cselekményében ugyan meglehetősen szűk keresztmetszetű, ám részletes mű. E retrospektív szemszögű esemény felgöngyölítése színvonalas. Drámai fordulat a főhős kilétének felfedése, a szerző állásfoglalása a nyelv – mint kultúraelem – fontossága mellett. Bizonytalan vagyok abban, hogy ha az Újbeszédet használja a Telepata Generáció (az újbeszéd „egy szimbólumrendszer, amely nem szavakkal dolgozik, hanem félig képiséggel, ami a vizuális jelek gondolati megfelelése, és félig fogalmakkal, amiket talán nevezhetünk a beszéd előfutárának, mentális megfelelőjének” 347. o.), akkor hogyan lehet, hogy az TG elvonatkoztató képessége nem működik, nem készítenek semmi újat, semmi szimbolikusat? A szimbólumokkal gondolkodás ugyanis szimbolikus cselekedeteket és alkotásokat is feltételez.
Czövek Andrea: Embernek maradni
A cselekmény szövevényes, de világos. A figyelmet végig fenntartja a szerző, amely elsősorban a feszes párbeszédeknek köszönhető. Az intelligens robotvarjú képességei (sőt még méretei is) számomra (még) felfoghatatlanok és belső képalkotó rendszeremmel is csak nehezen elképezhetőek. Az ötlet mindenképpen figyelemre méltó!
Csaplár Vilmos: Ami elmúlt, elmúlt
„Egyszer sok száz év múlva az Európa/1083 nevű mesterséges bolygón él majd egy festő…” – micsoda kezdet! A novella végén mégis csak győzedelmeskedik a posztemberi elvárásokkal szembeforduló magatartás, az elmúlt korszak emberi (festői) tudatából való átmentés. Stílusa tetszetős, története jeles, a cím közepes. Párbeszéd nincs benne, de ez nem szül hiányérzetet az értékelőben. Mindezeken túl kap egy csillagot is.
Csányi Vilmos: A Mester
Meglepően jó történet. A párbeszédek kissé suták, a karakterek hasonlóan. Amikor a MI azt írja a főhősnek, hogy „még bőröm sincs”, indokolatlan, hogy a főhős tovább filózik azon, hogy vajon a túloldalt egy hekker lánnyal van-e dolga vagy sem. A bizalomépítés – mint a főszereplő viselkedésének mozgatórugója – oldaláról megvilágítva az emberi kötődésből adódóan teremt lehetséges veszélyhelyzeteket. A történet elgondolkodtató.
Cserna-Szabó András: Smafu
Bajban vagyok. Annyira unikális, üde és vidító számomra ez az abszurd novella, hogy maradok a szuperlatívuszoknál. Lenyűgözött a novella.
Dávid Attila: Járvány
Kidolgozatlan novella, hiányoznak belőle a karakterek. Történetváznak jó. A szerző bátran engedje el a fantáziáját, és merüljön el az írás élvezetében! Az, hogy rövid, egy cseppet sem baj.
Dragomán György: Höc-höc
Sejtelmes. Drónok, robotkutyák, medvék, testhőmaszkoló, mélyhűtött, neoprénben menekülő emberek. Hogy mire jött rá az egyik szereplő, azt az olvasóval már nem oszthatja meg. Meghal. Kár.
Dragon György: A novella
A novellában egy kellemes, szójátékos párbeszédnek lehetünk szemtanúi, amely egy házaspár között zajlik egy sci-fi műről. Ezen sci-fi a párhuzamos valóságokat választotta központi témájául. Magyarország valós (azaz általunk még megtapasztalt) helyzetéről ír egy olyan világban, ahol Magyarország világhatalom és példaértékű, erős, unikális állam. Fordított nézőpontja izgalmas lehetőséget rejt magában, de nem emelkedik az írói mestermű szintjére.
Egressy Zoltán: Az áruló
Izgalmas – látszólag két szálon futó – belső monológ, olyan vesszőfutásokkal (!), amelyektől a fejben a gondolatok egyre intenzívebben pörögnek. Megnyugtató egy-egy bekezdés végén a pont, ám a történet vége már korántsem ilyen jóleső. Nyitva hagyja annak lehetőségét, hogy az emberiséggel mi fog történni a főhős döntése következtében. Valószínűleg azzal, hogy a főhős térugrást hajt végre, az emberiség pusztító szándéka még nem szűnik meg. Időugrások, elemvetítés, telepátia, telinfo és kreatogimno – egy-egy kreatív gyöngyszem a novellában. Az elbeszélés lendületes tudatfolyam, amely feszültséget hordoz. Apró megjegyzés: a hét főbűn színekkel párosításában a fehér nem úszta meg a szöveggel ellentétben: „a lustaság fehér […], érdekes, a kék megúszta, meg a fehér is…”.
Fedina Lídia: Egészen apró változás
Humor, ötlet, ruganyosság, sziporkázó párbeszéd – mindez jellemzi ezt a jól sikerült novellát. Feltűnő, hogy Mathilde, a mesterséges alakot felvevő intelligencia, túl emberien viselkedik – de ez nem csorbítja a novella értékét.
Gajdácsi László: Odakint
Budapest árnyéka „régi” önmagának, háború és pusztítás dúl, és a káoszban szerepet kapnak a drónok is. A történetszövés ingoványos, bizarr témaválasztással párosul, kellemetlen durvasággal megírva.
Hartay Csaba: Egy tehén fénykora
Óriási! Fricska, túltechnológizált világunk szatirikus kritikája is lehetne. Fantáziadús fantasztikum!
Hernád Péter: A tántika nászajándéka
Nagyon ügyesen megmunkált történet, amely végig fenntartja a feszültséget az olvasóban. Féreglyukak, macskák, egy 80 éves tántika, és egy világvégével járó esküvői időpont, így együtt egyetlen novellában snassz lenne, no de a humor, a stílus, a cím és a „végszó” igazán pozitív hangulatgeneráló. Azon novellák közé tartozik – számomra –, amit kétszer is jó elolvasni.
Hernád Péter: Játékosok
Tündérek jönnek át egy másik dimenzióból (?), és a főhőstől a régmúlt játékát követelik. Néhány dolog időről-időre eltűnik a mi világunkból, ezen csínyek pedig az ő mesterkedéseiknek tudhatók be. A Föld utolsó túlélőinek egyike már nem tudja meg, mi a „valóság”. A történet számomra inkább fantasy, mint sci-fi, de tény, hogy ez a mezsgye igen vékony.
Houjt, Van Dyck: Mundus vult decipi…
A novella kiváló bizonyítéka annak, hogy kevés eszközzel, extra és extrém módon megkreált „sci-fis” kifejezések nélkül is lehet igényes tudományos-fantasztikus novellát írni. A cselekményben a főhős író lelkiismereti problémája jól kidomborított, a belső monológok árnyaltak.
Juhász Péter: Az emlékezés völgye
Tisztességesen megírt történet, azonban újszerűséget nem sikerült felfedeznem benne. A párbeszédek élnek, a koncepció jó, a csattanó pedig kielégítő. Érdeme az ember könyörületes viselkedésének kérdése a távoli, pusztulásra ítélt jövőben.
Juhász Roland: iCity
Nagyon is közelinek tűnik mindaz, amit Juhász Roland feldolgoz ebben az írásában. Az appok világában, az infokommunikációs eszközök uralkodnak rajtunk, és már minden lépésünk, tettünk fennmarad egy rendszerben, ami megfigyel minket – a Nagy Testvér volt és lesz. A gondolataink azonban még szabadok iCityben. A XXII. századi termékek arzenáljában megtalálható a tablet is és sok új egyéb fejlesztés, amelyek a XXI. századunkban is megjelenhetnek (pl. bioimplantátumok, amelyek jelzik, milyen tápanyagra van szüksége a szervezetnek).
Kenessei András: Sötétben
A novella kissé homályos alapötlete értékes, de a párbeszédek felépítése, a karakterek célja, hol tudatlansága, hol pedig tudálékossága, ismerete és ismereten kívülisége zavarba ejtő… zavaró… zavaros.
Kleinheincz Csilla: Bálnák a jég alatt
A cím földi szemmel nem túl izgalmas, de a MI oldaláról, aki egy nagy tömegű, úszó értelem után vágyakozva kutat, már annál inkább. A főszereplő szonda kíváncsian veti bele magát az Európa óceánjába. Finoman vezetett történet, ami az elbeszélő szemszögén keresztül tartja fent az izgalmat az olvasóban. Egyszerű, mégis szép.
Kolozsvári Zsófia: Titok
A szerző okosan felépítette novelláját, a szereplők jellemét árnyaltan rajzolta meg. A génmanipulációval létrehozott emberek a „gémek” és a természetes úton született „termik” közötti ellentétekből adódó feszültség tapinthatóvá válik.
Kovács Attila: A tudatalatti asszisztens
Érzékletesen, értelmesen felépített bűnügyi sci-fi. Lebilincselt a csavarjaival, enyhe humora feledhetetlen. Van íve, és frappánsan végződik.
Kovács Attila: Bevándorlók
Izgalmas, igényesen, megkapó történet. Cselekménybonyolítása jó, a meglepő fordulat pozitív kicsengésű. A főhős karaktere megfelelően kidolgozott a történet terjedelméhez képest, nem hagyott bennem hiányérzetet. Olyan novella, amely után jól esik kicsit hátradőlni és elmerengeni.
Köcsky Rudolf: Egyensúly
A születésszabályozás „önbevalláson” alapuló (kevésbé?) kegyetlen módját dolgozza fel Köcsky Rudolf (másfajta megközelítésből, mint Török Dávid). Fordított szempontja érdekes, nem az újszülöttnek, hanem az anyának kell meghalnia. A novella vége jól eltalált – nem akármilyen áron maradhat életben a megszülető gyermek édesanyja.
Köcsky Rudolf: Kontaktus
Jól felépített, következetes novella. Elégedett vagyok a végkifejlettel, a karakterekkel és a nyelvezetével.
Körtvélyes Ákos: Válaszút
Kiválóan megkomponált novella ’Ejha!’ felkiáltással az értékelő részéről. Nagyon jó írói vénával vezetett kettős cselekmény. Letehetetlen, hibátlan mű.
Márki István: Visszafejtés
Jó érzéssel megírt novella, az érzelmek többnyire negatív részén marad (csalódottság, elégedetlenség, kielégítetlen vágy). A mű eljut arra a következtetésre, hogy az irracionalitás olyan motor, ami a fajunkat előre viszi, míg a közös tudat, az egymásért élés előbb-utóbb uniformizált világot szül. Éljen az individualizmus termékeny(ítő) ereje!
Mészáros András: A huszonötödik órában
A szerző a jól ismert-vadonatúj Budapest utcáira helyezi a cselekményt; a mű elején időjárás-jelentői magaslatokban szárnyal, a falakon való áthaladás speciális képességét felhasználva (bankrablás) ügyes idősíkok közötti váltásokkal fűszerezi az írást. A közbeékelt belső monológok az értelmezés határait feszegetik, miközben Budapest – a 25. órában – alapjaiban véve mit sem változik. Stílusa finom, szókincse gazdag. A falon áthaladás titkos kódjának átadási körülménye kicsit komolytalannak hat. Az ezt követő események láncolata azonban már komoly. A novella vége különösen jól sikerült.
Mund Katalin: Restart
Bájos – de a sci-fi irodalomból már elég jól ismert – problémát vázol fel a szerző. Bár mindig nosztalgikus örömmel tölt el, amikor re-aktualizálva olvasok arról, hogy egy hibernáció után fölélesztve milyen galibába kerülhet a múlt emberiségének egy mintapéldánya.
Novák Gábor: 1.01ita
Még néhol kiforratlan a cselekményvezetés. Az utolsó oldalon levő magyarázat fényt derít a történésre.
Novák Gábor: Upside down
Gaia levetné magáról az emberiséget, ezért a tér-idő szerkezet megváltoztatásával zavarja meg Budapest – és feltehetően a világ – lakosságát. A csapások váratlanok, kivédhetetlenek: a mi dimenziónkból elnyelnek élő, élettelen entitásokat, illetve átengednek múlt- és jövőbeli lényeket. A novella nyelvezete élő, virgonc, friss, argója a főhős feszültségéhez mérten megfelelő arányban van jelen. A változatos kifejezések szinonim arzenálját vonultatja fel Novák Gábor, amelyek plusz töltetet adnak a frappáns történethez.
Roah (Perina Kata): Oázis
A főhős módszere nem világos. A történet felépítésére érdemes még nagyobb hangsúlyt fektetni.
Rose, Holden (Kovács Attila): A helyes kérdés
Hogyan öljük meg a feleségünket? (Ez minden bizonnyal nem egy helyes kérdés.) Szatirikus novella, amelyben a főhős idegállapotának ábrázolása realisztikus. A történtek kibontása a főhős visszaemlékezésének nyomán ügyes.
Sas István: Raptor isten
Az alapötlet izgalmas, a cím vonzó, a cselekményszál dús, azonban a stílus és a nyelvezet egyenetlen. Hol nagyon egyszerű, sematikus párbeszéd és leírás jelenik meg (pl. 3. és 4. fejezetben), hol gördülékeny és izgalmas (pl. 5. fejezetben). „Én úgy gondolom, az a jó sci-fi, amely egy-két tényező megváltoztatásával, a fejlődési tendenciák extrapolálásával valójában hatékony görbe tükröt tart a fennálló valóság elé. Az, amelynek komoly, akár filozofikus mondanivalója van, és nem valami gyermekded mese.” (74. o.) – olvasható a novella elején, amelynek az író láthatóan minden igyekezetével eleget kívánt tenni. A földi evolúció fejlődési tendenciáján duplán is csavar, amit megfűszerez azzal, hogy világunk talán egy virtuális valóság következő virtuális szintje. A nyelvezetet a stílus tölti meg lélekkel, a filozofikus mondanivaló „hogyanja” további csiszolásra szorul. De ígéretes, nagyon ígéretes ez a mű.
Somogyi György: A 100. győzelem napja
Már nagyon vártam egy olyan sci-fi novellát, ami a 3D-s nyomtatót „szedi szét és rakja össze” egy lehengerlő, nyomot hagyó történetben. És íme. Stephen Kinget juttatja eszembe, de a szerző a karakterek ábrázolásában nem mutat kiemelkedőt, bár így is hátborzongató a gyerekek „játszadozása”. A csattanó: várható. És el is várható.
Sümegi Attila: Alvilágosodás
Lassan bontakozik ki a novella két világa – de még így is hagy maga után némi kétséget, bizonytalanságot az olvasóban. Egy pár, ahol a nő meghal (öngyilkos lesz?), a férfi pedig bűntudattól hajszoltan próbálja feldolgozni a veszteséget. Feltehetően mindketten erős droghasználók. A drogmámoros látomásokat érzékletesen megkomponálta a szerző, de túl sok jut belőle a másik síkhoz képest, amit nevezzünk most „valóságnak”. A végén ez a két sík valamiképpen összeolvad.
Szélesi Sándor: Sötétség
Bármelyik történelmi korban előfordulhat ez a beszélgetés csillagászati számításokról, lehetséges összefüggésekről… A történet nem lép ki a puszta fantáziálás kereteiből.
Szilágyi Zoltán: A vevő
Vajon mennyi idő kell egy implantátumokkal megpakolt fiatal test kivérzéssel járó halálának beálltáig? Ezt nem ellenőrizte, de novellában kísértetiesen hosszú idő telik is. Brutális történet, amely kellően feszültté teheti az olvasót is. Horrorisztikus sci-fi. A főhős célja és ok-okozati cselekvései kuszának tűnnek – talán mert még csak 20 éves, így viselkedése érthető és az írói megformálás megbocsátható is lehet.
Szilágyi Zoltán: Járulékos veszteség
Szilágyi Zoltán novellájának világától talán nem is állunk olyan messze. Automatizált világunkban – amelyben kiemelt szerep jut a robot autóknak, az emberi programozásnak és a gépek legoptimálisabb döntésének – még egy profi bérgyilkosnak sem sikerülhet mindent tökéletesen átlátnia és a kiskapuk kivédésére felkészülnie. A főszereplő karaktere jól kidolgozott, a mű stílusos, találékony.
Szilvási György: Lucha libre!
A címre felkapom a fejem. A történetvezetésre lehajtom. Tér- és időutazás egy pankrációba. Kitalálható a karakterek mindennemű szerepe és helytállása. Túlságosan kiszámítható ez a novella.
Török Dávid: A Hodgson-sejtés
Érett kompozíció, nagyszerű írás az emlékezés korlátlan előnyeiről! Olyan mondatokért (is) megéri elolvasni, mint „a valóság többé semmi más, csak az archiválás egyik nézőpontja.” vagy „Mivel a Földnek is van saját mágneses tere, ami folyamatosan változik, ezért minden egyes instabilitás esetén a térszerkezet átalakul.”
Török Dávid: Az aranyszabály
„Kínosan” jó témát dolgoz fel Török Dávid: népszabályozás katonai eszközökkel – a 2084. évi XXXI. alkotmánykiegészítés értelmében. A sci-fi elemek korrektek, a főhős személyiséggel bír, a történetvezetés lendületes és elgondolkodtató.
Trenka Csaba Gábor: Kisvárda sejkje
1421 Kisvárda magyar iszlámdemokrata állam. Pont.
Trux Béla: Második vízözön
A szerző közbeékelt bejegyzésekben göngyölíti fel az egymásra épülő végzetes események láncolatát, amelyek végül elvezettek a civilizáció és a Föld válságához. Filmszerűen tervezi elképzelni a történetet a közbeékelt effektek segítségével. 2045-ben járunk. A két főhős a MAG-hoz vezető utazása során drónok és mechák társaságában halad a Duna vidékén. A MAG: egy élhető alternatíva, országok föderációja elkerítve a Kárpátokban. A magyarok kulcsszereppel bírnak a jövő megmentésében. Valós, kurrens társadalmi problémákat és jelenségeket ecsetel a mű.
Valyon Tamás: Északi fény
Az egyik csavar lényege az, hogy a főhősnő a novella cselekményének idejében főhős. Az átoperáltatás – felmerül a gyanú az egyik szereplőben, hogy talán vannak még más, beépített, hasonló férfi-nő „párosok” is – a novella kulcseleme. Azonban kidolgozatlannak tartom azt a szálat, hogy a főhős hangja is megváltozik, sőt egy kolléganőjével szeretői viszonyt folytat. Először bakinak tűnt, majd a csavaros történet aktív részének, ugyanakkor zavaró anomáliaként is hat, hiteltelennek tűnik – ez kidolgozottabb szövegbe (történetbe) ágyazással könnyedén orvosolható. A háttérben zajló folyamatok, Gaia védelmére tett kísérletek nem csak élvezetes leírások, hanem nagyon elgondolkodtatóak és aktuálisak, sőt, korunk globális katasztrófáira megfontolandó megoldást is kínálhatnak.
Varga Balázs: A nagy bumm
A novella cselekményszövése jó, a karakterek azonban halványak. A mozgatórugó érthető, a problémafelvetés és megoldás pedig elfogadható. A cím jól ismertnek és éppen ezért semlegesnek tűnik – elsőre. A mű végére új konnotációval frissül.
Weiner Sennyey Tibor: Nincs többé magány
Egy feltaláló beszámolója a teleport-találmányának hatásáról és a további kutatásaiból származó eredményének közlése, miszerint a transzdimenzióban van valami, ami „se nem ellenséges, se nem barátságos”, egyszerűen csak van. Talán, ha lesz folytatás, annak a cselekményszövése izgalmasabb, a leíró és párbeszéd részek pedig kidolgozottabbak lesznek. Ha egy E/1-ben írt filmscriptként tekintek a műre, akkor önmagában jó, a többi novellával versenyeztetve azonban hátul marad a rangsorban. A szerzőnek „láthatóan” könnyed ujjgyakorlat ez – vállalkozzon merészebben!
Bojtor Iván: A kispataki csata
Az a jó a múltban, hogy újragondolható. Az írás a csaták kimeneteléhez, a történelem alakulásához – egyedfejlődésünktől kezdve – izgalmas elképzelést ad, miszerint valakik és valamik közbeavatkozhattak. Egy kocsmában zajló, ittas elbeszélésből valami hasonló fogalmazódik meg.
Burger István: Új perspektíva
Gondolatolvasó napszemüveg segítségével hamar meggazdagodhatunk, de a magányunk is nőni fog, mert folyamatosan meginog a bizalmunk másokban. A cím találó, az események láncolata világos, az epilógus végzetes – önmaga farkába harapó kígyó példája. A csodatevő tárgyak megmaradva, átalakulva tovább élnek az emberiség történetében.
Grove, Damien (Albert Tamás): Válaszúton
Valamikor, valahol pusztulásnak indult a Föld, ahol kétféle embertípus létezik: a menekülők és az üldözők. Találkozik két vándor, párbeszédbe elegyednek, ami felerősíti emberi, társas lény mivoltukat, aztán útjaik elválnak. Akár a mai háborús területeken is játszódhatna. >> éppen ezért tartom kevéssé sci-finek.
Szabó T. Anna: Rekreáció
Nagyon kemény, hideg, velőtrázó novella. A feszültség a narráció szókimondásán túl a robot (?) ébredező vágyaiban, akaratában és kétségbeesett szabadulni vágyásában csúcsosodik ki. Nézőpontja meglepő, mert egy korunk Japánjában már létező szex-machine kínjait mutatja be. Kín, mert emberi azáltal, hogy érzelmek és önálló döntések jelennek meg a fehér testű gépben.